A tisztaterekkel kapcsolatos szabványi előírások megfogalmazzák, hogy a megfelelő minőségű tisztatéri környezet kialakítása milyen anyagokkal lehetséges. Pontos anyagmegjelölést és felület meghatározást azonban ne várjunk a szabványoktól, hiszen ezen szabványok általános előírásokat tartalmaznak annak érdekében, hogy a végső cél, azaz a részecskeszám csökkentés elérhető legyen.

Fontos, hogy a falazatok és a mennyezet nem készülhet porózus anyagokból, az nem repedezhet, részecskék nem válhatnak le arról. Személy szerint mi mindig kerüljük és nem tanácsoljuk a gipszkartonból épített és utólagos festékréteggel ellátott tisztaterek kialakítását. Ez annak köszönhető, hogy a gipszkarton rendszerek – kialakítástól, épület tulajdonságtól, kivitelezés minőségtől függően – hosszú távon repedezhetnek. Egy gipszkarton falon megjelenő hajszálrepedés hosszú távon folyamatosan szennyezni képes a tisztatéri levegőt, mely a működés közbeni validálást jelentősen befolyásolhatja. Azaz az új tisztatér ugyan szabványos levegővel fog rendelkezni, de a repedések megjelenését követően később kiléphet a szabvány által leírt részecske tartományból, amelyet ezt követően már nem lehet validálni, minősíteni.

A falszerkezetben felhasznált anyagok tehát legyenek olyan szerkezetűek, amelyek elviselik az épület dilatációját, nem repedeznek, nem válnak le azokról részecskék. Ilyenek jellemzően a fém és alu borítású szerkezetek, melyek légtömör zárásra is képesek.